A coaching folyamat egyik legfontosabb jellemzője, hogy célja van, aminek az elérésén dolgozunk. De vannak bizonyos helyzetek, amikor ezt az irányt „eldobjuk” és hirtelen valami egész más kerül a fókuszba. Az elmúlt két hetem, ennek a jegyében telt. Mert vezetők, cégtulajdonosok (és munkavállalók) egyaránt a koronavírusról akartak beszélni. A kérdés legtöbbször úgy hangzott, hogy koronavírus idején mit tehet a vezető? Mi az, amit meg kell tennie?
A történet nem tegnap kezdődött persze. Az egyik cégvezető például arról mesélt már januárban, hogy a kollégái gyakorlatilag kigúnyolták, amikor a karácsonyi szabadságokból visszatérve, az első koronavírus hírek kapcsán, már január elején kézfertőtlenítő szappanokat tett ki az irodában.
Mitől más a koronavírus a különböző szektorokban dolgozók számára?
Bár most már a „csapból is ez folyik”, de én napi szinten egész más aspektusból látom-hallom a koronavírust. Ahogy nálam ez lecsapódik, az egy komoly kihívás, aminek a vezetők ki vannak téve. És nem meglepő módon a kétséget is hozzák magukkal mind: Vajon képes vagyok-e ezt megoldani? Vajon túléli-e a koronavírussal járó globális válságot a vállalkozásom, amit évek óta építgetek?
Mindenkinek van egy története
Persze más a története a kozmetikusnak, aki néhány alkalmazottal dolgozik és arról mesél, hogy naponta hányan fordulnak meg nála. „Veszélyes, veszélyes, de ha bezárok, nincs pénz. Hol van itt a jó döntés?” Nagyon hasonló ehhez, amit az étteremvezetők, és a kisebb-nagyobb boltok tulajdonosai hoztak be a coaching folyamatba.
De más történet az építési vállalkozóé, aki arról beszél, hogy az irodai alkalmazottakat el tudja küldeni home office-ba, de mi legyen az építkezésen dolgozókkal? Meg lehet-e így „különböztetni” az alkalmazottait?
És teljes mértékben „irodai munkának” számító cég vezetője éppúgy tanácstalan. Hiszen attól, hogy „irodai munka”, még nyilván vannak ügyfeleik, akikkel időről időre találkozni kell. Lehet ezt csökkenteni, meg videochatelni, telefonálni, de azért vannak személyes találkozót igénylő helyzetek. Hogy arról már ne is beszéljen, hogy postára, hivatalokba muszáj járniuk…
Megint más arról mesélt, hogy el akarta küldeni a dolgozóit home office-ba, de a fiatal kollégák közül többen jelezték, hogy ők továbbra is bejönnének, mert amúgy se vonulnának otthoni karanténba, ugyanúgy találkoznának a barátaikkal, eljárnának szórakozni, tömegközlekednek. Akkor van-e értelme elrendelnie az otthoni munkavégzést? Vagy aki amúgy se vonulna karanténba, az járjon be, a többieknek meg home office?
De volt olyan kkv vezető is, aki elmesélte, hogy felhívta a barátait. Mind az állami cégeknél, mind a multiknál, mind az egészségügyben dolgozókat. Az sajnos hamar kiderült számára, hogy se a több száz/ezer fős cégek akciótervei, vészhelyzeti protokollja, se az egészségügyben dolgozóké nem igazi segítség a számára – mintahogy más kisvállalkozás számára sem. Egy öt fős irodában nyilvánvalóan a multik „mennyit és milyen sűrűn kommunikáljunk” protokollja nem segít.
(A tényszerű kommunikáció fontossága viszont vitathatatlan.)
Lehet-e jó döntést hozni A Koronavírussal kapcsolatos intézkedések során?
Hogyan tud akkor egy cégvezető magabiztosan végig menni a folyamaton? Mennyire lehet előre tervezni? Meg lehet-e határozni, hogy a céget és a munkavállalókat hogyan fogja érinteni?
Erről szólnak a coachingok hetek óta.
És mintahogy a fent leírt esetek is mind-mind különbözőek, úgy a felállított tervek között sem volt két egyforma.
Közös konklúzió azonban volt: Az adott pillanatban rendelkezésre álló információk alapján kell döntést hozni és el kell fogadni, hogyha újabb információk érkeznek, akkor felül lehet bírálni a korábbi döntéseket.
Amit nem lehet: bizonytalannak lenni. A munkavállalók azt várják el, hogy legalább egy-két hétre előre legyen egy, az adott pillanatban rendelkezésre álló információk alapján hozott terve a vezetőnek.
A magabiztos vezető képe, a nyílt és transzparens kommunikáció, a cselekvési terv léte nagyban csökkenti a munkavállalók bizonytalanságát.
A visszajelzések alapján ami még nagyban növelte a vezetőkkel szembeni elégedettséget az az volt, ha a vezetők nemcsak megosztották a lehetséges verziókat az elkövetkező időszakról, de ezután bevonták a dolgozókat is a részletes terv kidolgozásába.
biztosan rálát-e a vezető a cég működésére teljes egészében?
Ha mindenki átgondolja, hogy ha bizonyos ideig nem jöhetne be a munkahelyére, akkor mi okoz(hat)na problémát, akkor talán könnyebb felkészülni. Lehet, hogy például nagyobb sávszélességet kell igényelni a szolgáltatótól? Vagy ha nem belső hálózaton dolgozunk, hanem küldözgetjük egymásnak az anyagokat, akkor szükség van-e a megengedett legnagyobb levélméret megnövelésére? Csupán pár olyan kérdés, ami az elmúlt hetek tervezései során felmerült.
Összefoglalva A felmerült kérdéseket a koronavírus hatásaival kapcsolatban
Hogyan érinti a céget és a munkavállalókat?
Vannak-e elégséges tartalékaink (anyagi, emberi, nyersanyag)?
Milyen helyzetek merülhetnek fel egy-két héten belül, amiket kezelni kell?
Vannak-e fontos határidők?
Melyek az alapfunkciók, amiket mindenképp el kell látni?
Kik azok a kulcsszereplők, akiknek jelen kell lenni?
Vannak-e helyettesítésre tervek?
Leállhat-e minden?
Ha minden leáll, mit kell majd először „újraindítani”?
